Gyakran hallom, hogy az lesz majd igazán nagy áttörés, ha az Északi-lakótelepiek is a Művelődési Házba fognak járni. Elképzeltem már magam párszor, ahogy hónapokat töltök azzal, hogy kiszolgáljam az ő igényeiket, olyan kínálattal, olyan programcsomaggal és arculattal állok elő, minek eredményeképpen sorban állnak ajtajaink előtt azok a bizonyos Északi-lakótelepiek.
És akkor döbbennék rá: az öregfaluból nem jár hozzánk senki. Nosza, érjük el, hogy ők is járjanak hozzánk!
Aki arra törekszik, hogy mindenkit a saját csapatában tudjon, előbb-utóbb rá fog döbbenni: senki sem maradt a csapatában. Nem szolgálhatjuk ki mindenkinek az igényeit, nem felelhetünk meg mindenki elvárásának. Egyrészt képtelenség, másrészt miközben erre koncentrálunk, elvész a lényeg.Egy intézményvezető törzsi vezető is. Ki kell alakítsa és fenn kell tartsa azt a közösséget, amely, mint egy törzs, szerveződik az intézmény köré. Van erre egy szép magyar szó is: törzsközönség. Csak akkor tudunk ilyent kialakítani, ha vannak olyanok is, akik nem tartoznak ide. Törzsünk tagjai kivételes helyzetben vannak, csak ők férnek a törzsi asztal köré, a totemoszlopot csak ők ülhetik körbe, a tűz körül is csak ők ugrálhatnak.
És akkor intézzük jól a dolgot, ha ezenközben a bokrok árnyékából irigyekdve figyelnek minket más törzsek tagjai is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése