Mitől lesz egy, még csak nem is egy szűk csoport, hanem egy zárt társaság, zárt körben folytatott programja, amelyet hitvallásuk szerint a nyilvánosság számára űznek – a közönségé?
A szobrásztábor kapcsán gondolkodtam el ezen. Mert rendben, vannak kézzel fogható alkotások, a tábor végén, nevezetesen a szobrok, amelyek kikerülnek három helyszínre – a plébániatemplomhoz, az újtemetőbe és a település pécsi bejáratához. De ezeket elvileg elkészíthetnék máshol is. Az meg elég kevés érv, hogy érezzék jól magukat nálunk. Persze érezzék, semmi akadálya, ettől azonban továbbra is egy zártkörű programról beszélünk.
Az egyik ilyen jó elem a kiállítás, ami kíséri a programot. Az összes művész elhozta 3-5 művét, amit az érdeklődők megtekinthetnek. Jó lett volna azonban a tábornak abba a különleges, kívülálló számára legalábbis érdekes, hangulatába beavatni, ami az alkotás mítosza köré gyűlik. Szervezett látogatások, az online jelenlét akármilyen formája, délelőtti alkotópercek gyerekeknek, ésatöbbi ésatöbbi.
Legalább lesz min dolgozni jövőre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése