(Alig pár hete kezdtem el építgetni Facebook-oldalunkat, amikor Seth Godin blogjáról a következő hírlevelet kaptam. Megérte lefordítani és megosztani.)
Egy jó lelkész eléri, hogy a gyülekezet 70%-a magas adományt dobjon a perselybe vasárnap.
Egy igazán profi tini banda rajongóinak 20%-a vesz arcképes pólót vagy más cuccot, amit a zenekar tagjai dedikáltak.
Egy jó utcazenész gitártokjába a sétálók 10%-a dob pénzt.
A termékbemutatók előadói a régi szép időkben 2%-nyi eladást realizáltak egy nap alatt.
Egy blogger örülhet, ha olvasóinak 2%-a meg is veszi a később a bejegyzéseiből kiadott könyvet.
Egy twitter felhasználó, akinek több ezer rajongója van, boldog, ha ezerből egy valaki ráklikkel a honlapjának a linkjére és ott vesz is valamit.
A bejelölések, a barátok és a találatok gyorsan nőnek, miközben nem igényel elkötelezettséget. Pedig az elkötelezettség kialakulása a megtérülése a befektetett munkánknak. Az igazi nehézség elkötelezettséggel az, hogy rémisztő (mindkét félnek). És a közösségi oldalakon rendkívül könnyű elkerülni. Csak rákattintunk és kész.
Van egy lényeges különbség, egy igazán nagy eltérés a virtuális kapcsolat és a közvetlen emberi kapcsolat között. Minél gyorsabban száguld egy vonat, annál kevésbé érdemes kihajolni az ablakán és kiintegetni a peronon állóknak. Észre sem veszik, ha mégis megpróbálod. Ha csak arra törekszel, hogy nőjön a bejelölések száma, nem valószínű, hogy megkapod azt a figyelmet, amit amúgy megérdemelnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése