Két hétig meg sem fordítottuk a táblát a főbejáratnál, így messziről is látni lehetett: zárva vagyunk. Sokan, akikkel ez alatt az idő alatt összefutottam, meglepődve kérdezték, miért nem vagyok szabin. Úgy tűnik, ez is egy olyan dolog, amit mi kezdtünk el, mindenkinek el kellett mondani, hogy leltározunk, karbantartási munkákat végzünk, takarítunk.
Nem csak nekünk, a köz alkalmazottainak, vagy csak a sima munkavállalóknak kell pihenni, felkészülni és erőt gyűjteni a munka folytatására. Az intézménynek is kell egy kis időt adni ugyanerre.
Szabadkoznom kell ugyanakkor az első ilyen szünet miatt. Csak a legkisebb, csak az általunk is elvégezhető munkákat sikerült megcsinálni. Szerettük volna felcsiszoltatni a parkettát, kisfestetni az intézmény többi helyiségét is, esetleg a balesetveszélyes lépcsővel is érdemes lett volna valamit kezdeni. De sajnos például a beázásokkal sem történt semmi, ugyanúgy ázunk mindenhol, ahol korábban is, egy-egy nagyobb esőnél.
De sikerült egy nagyobb takarítást megcsinálni, sikerült leltározni, és a színpadra is felkerült a műanyagpadló. Ennek is örülünk, ez is előrelépés, még ha kicsi is.
Jövő héten folytatjuk, ahol a hónap elején abbahagytuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése